»Semmilyen kapcsolatban nem állunk Jennifer Lawrence-el, sem más hozzátartozójával ez csak egy rajongói oldal. Kellemes böngészést kívánunk mindenkinek!
hírekfrissek
2017.09.09. 08:55, Floo
Mezítláb a forgatásokon?! - mother! interjú
A hét vége felé közeledünk és a premierek is "lecsendesedtek" egy kis időre. A Murder Murderville youtube oldalon feltöltöttek egy interjút Jennifer-rel, amit a mother! vagyis anyám! kapcsán készítettek vele. A videó már napok óta napvilágot látott, de úgy gondoltam kedvezek nektek és elhoztam lefordítva az interjút. Remélem örömötöket lelitek benne, hiszen nagyon sokat dolgoztam vele. Jennifer egyébként főként a színésztársairól beszél, valamint karakteréről Grace-ről.
Amikor először hallottam, hogy Darren Aronofsky készül valamire (akiért régóta rajongok), azonnal érdekelni kezdett és találkozni akartam vele. Volt egy beszélgetésem a rendezővel, de csak ötletei voltak, ami nagyon érdekes és már akkor egyedi volt, de még csak egy forgatókönyvünk se volt róla. Ezek csak brilliáns és őrült ötletek voltak, így azonnal a részese akartam lenni.
Karakteréről és Javier Bardem-ről:
Nagyon érzelmes, nagyon tiszteli a művészt, akit szeret és hozzáment. Ápolni akarja a kapcsolatukat, ápolni az otthonukat a művészetét, a férjét. És ezzel a kis folytonos bizonytalanságával tökéletesen összeillenek a férfival.
... Javier-rel tökéletes volt együtt dolgozni, mármint tényleg hihetetlen színész, amit csinál az valóságos így élveztem vele minden beszélgetést, mert mindennek volt értelme, amit majd a film végén is látni fogtok. Egyre nagyobb kihívás lesz majd.
Amikor először látni fogod a karakteremet, rájössz, hogy mennyire szenvedélyes, mennyire szeretné újjáépíteni Javier házát, ami leégett bőven azelőtt, hogy összeismerkedtek volna. Mielőtt megszerette, és szeretné létrehozni számukra a tökéletes környezetet, amibe a szívét-lelkét beleadja. Igazi szenvedéllyel foglalkozik a házzal.
Darren arról is írt, Grace mennyire boldog és szerelmes, vonzódik a férfihoz, de mindig kissé fél, hogy valami megfog változni. Fél, hogy valami elsiklik a szeme előtt, teljesen belebonyolódik ebbe és a végén arra gondol, hogy talán már nem szereti őt úgy, ahogy tegnap. Ami érdekes, mert sosem játszottam még ilyesmit, sose csináltam ilyet. Ez egy olyan dolog, amit mindenki átél egy kapcsolatban, egy bizonyos pont után, ami még nem egészen mély, és nyilvánvaló, de mindenki életében eljön az a pont, hogy már megvan a kapcsolatukban az a kiegyensúlyozottság, hogy érezze éppen mikor nem stimmel valami, hogy felfigyeljen minden apró jelre.
Azt hiszem millió különböző aspektusa van ennek a filmnek, hiszen ebben tényleg láthatjuk azt, hogy az ember fél, fél magától a szerelemtől, maga az hogy szerelembe esel félelmetes, hiszen rájössz mennyire kiszolgáltatott leszel és sebezhető. Maga a sebezhetőség rémisztő.
...Amikor Ed Harris kopogtat az ajtón az-az első alkalom, amikor egy másik szereplő is feltűnik rajtam és Javier-en kívül, ami izgatottsággtal tölti el Javier-t, hiszen egy vadidegen ember, Grace-nek ez a fajta helyzet pedig ijesztő, hiszen létrehozott egy kis fészket számukra, kényelmes volt és zavarja, hogy minden megváltozik. Hiszen látod a férjeden mennyire örül egy vadidegennek, és elkezd morfondírozni az ember, hogy talán a partnered nem is élvezi a veled eltöltött időt. Egyértelműen nőni kezd a feszültség, valamint a fenyegetettség a filmben, ami tovább fog fokozódni.
Michelle-ről:
Michelle Pfeiffer pedig megjelenik, mindent felbolygatva maga körül, mint a közösség központi tagja. Úgy éreztem magam, mikor őt néztem mintha egy focimeccset bámulnék, hisz az én karakteremet teljesen megfélemlítette, aki mindazt képviseli nőként, amit Grace nem. Ő az volt, ami az én karakterem nem tudott lenni. Grace pedig óvatosan figyeli az eseményeket, miközben igyekszik kedvesen viselkedni a vendégeikkel. Látja, ahogy a férje máshogy kezd viselkedni, akiről eddig azt hitte tökéletesen ismeri, de mégis egy teljesen idegen válik belőle a szeme előtt.
Michelle-lel való jeleneteim fenomenálisak voltak, annyira könnyedén dolgozik, hamar beilleszkedik és úgy éreztem, hogy mintha csak jobb ember lettem volna tőle, amiért ilyen könnyen kiépített körülöttünk mindent.
A különös házról:
Elkezdtem "kapcsolatot" kiépíteni a házzal a raktárunkban, ahol a ház alaprajzairól csak kréta rajzunk volt, amikor próbálni kezdtünk és elkezdtem kiismerni Grace karakterét. Elképzeltem, hogyan sétálna le a lépcsőn, megfogja a korlátot, érzi az otthonát, hiszen szoros érzelmi köteléke lesz az egész házhoz. Így amikor Montreal-ba mentünk próbálni folyamatosan mezítláb voltam, éreztem a házat, hogy tényleg együtt tudjak dolgozni vele. A raktárban töltött idő nagyon hasznos volt emiatt, hiszen a képzeletemmel teljesen otthonosan éreztem magam a helyszínen.
Azt hiszem az egyik legjobb és legnagyobb dolog abban, ha előadó művész vagy, hogy egy olyan film részese lehetsz, ami teljesen egyedülálló és az elején csak beszélgettél róla, mint elképzelés. Sosem láttam még ehhez hasonló történeteket vagy olyan ötleteket, amiknek köze lenne ehhez. Darren-nel azóta is sokszor beszélgetünk erről, ami szerintem egy igazi ajándék lehet egy filmkészítőnek. Egy ajándék, amit ő is átadhat a közönségének, amit ő hozott létre.
Egy igazi brilliáns elme, néha nem értem mit hogyan gondol, de egy igazi tehetség. Igaz, ő is járt filmkészítő suliba, de neki furcsa módon nagyon ösztönösen jönnek az ötletei, amit végül leír egy papírra. Könnyű vele együtt dolgozni, nagyon jól tud kommunikálni és elmagyarázni dolgokat, ami egy színész számára hihetetlen nagy megkönnyebbülés.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés